A mindennapi emberek azt gondolják, hogy a dugulás csak és kizárólag egyrétű munkafolyamat, sosem jár bontással és gyorsan megoldható. Lássuk a legfélelmetesebb eseteket:
Kis átmérőjű kézmosó csővezeték
A lakáson belül az egyik legvékonyabb lefolyócső a kézmosók alatt használatosak, melyek általában 32 mm-es átmérőjűek. Komoly gond akkor szokott adódni, amikor ezek a vékony csövek nincsenek rendszeresen karbantartva. Rendszeres karbantartás hiányában ebben a csőben makacs lerakódás képződhet, vagy teljesen elvízkövesedhet. Leggyakrabban ez öreg lakótelepi lakásoknál fordul elő. A lehető legrosszabbat tesszük azzal, hogy a lecsökkent áteresztőképességű kézmosó lefolyót pumpáljuk, vagy lefolyótisztító granulátummal kezeljük, ami könnyen beleköt a csőbe. Az ilyen típusú dugulásokat professzionális duguláselhárító gépek és a legerősebb spirálok sem képesek megszüntetni. Javallott időben kihívni a szakembereket, és semmilyen esetben se használjunk szilárd halmazállapotú lefolyótisztítókat.
Emésztőbe vezetett mosogató vezetéke
A vizes szakemberek egy része is abban a tévhitben él, hogy a mosogatóvezeték csöve ideális esetben külön csővel csatlakozik a fővezetékre vagy az emésztőre. A célszerű és eredményes megoldás az, hogy az ingatlanon belül, a WC alá van bekötve a mosogatóvezeték, így a WC öblítő vize is hígítja a makacs konyhai, zsíros-mosogatószeres szennyvizet. A pontot az i-re az teszi fel, amikor a konyhai vezeték nem a szokásos méretű, ötven-hatvan milliméteres, ha nem ez fel van bővítve 110 mm-re egészen a szennyvízaknáig, ezzel igen sok dolga akad a duguláselhárítóknak. Az igaz, hogy a nagyobb méretű csőben több idő kell a dugulás kialakulásához, viszont az ott kialakult dugulás hatalmas méretű és általában kiírthatatlan. Ezen már nem lehet segíteni a klasszikus technikákkal. A WOMA technológiája, aminél kívülről a magasnyomású mosórendszer szinte levágja a teljes keresztmetszetről a hatalmas, zsíros lerakódásokat, amelyek dugulás képezik.
Nem kizárt a duguláselhárító gép alkalmazása sem, de ez jóval nagyobb kínlódással hoztak csak eredményt. Nem kizárt, hogy több tíz kilogrammos mosószeres-zsíros lerakódás okoz dugulást, amit el kell távolítani a csatornákból. (Apró érdekesség, hogy Angliában már többször is találtak hatalmas zsírszörnyeket a csatornahálózatba, amelyből még kiállítási darab is lett. Londonban 2017-ben egy 130 tonnás zsírhegy alakult ki a csatornákban, ezt most, 2019-ben egy hatvannégy méter hosszú zsír-Godzilla körözött le. melynek eltávolítása kb. 6 hetet vesz becslések szerint igénybe. Ezek a giga-szírszörnyek a teljes szennyvízhálózatból származó vegyszerek, szennyező anyagok és idegen
tárgyak egyvelegéből alakulnak ki.)
Falba telepített mosógép bűzelzáró szifon
Egyértelműen szükséges a mosógéphez is a bűzelzáró, különben a csatornából szivárgó gázoktól büdös lenne a mosógép belseje. A legtöbb esetben ezek a szifonok szakszerűtlenül vannak beépítve, amiért leginkább a burkoló szakember okolható – és nem a vízvezeték szerelő-, mivel beburkolja, vakolja, lecsempézi a szifont, amihez később csak bontással lehet hozzáférni. Minden bűzelzáró szifon tartozéka egy esztétikus takaróelem, mellyel tökéletesen megoldható a dizájnos takarás, feltéve, ha a szifon nincs lecsempézve.
A bűzelzárás funkcióját egy gumigolyó látja el, ami kipumpálásnál nyit, külső ráhatás nélkül viszont zár. A szifont időnként tisztítani kellene a ruha foszlányoktól és mosószer származékoktól, viszont ha be van csempézve, akkor ez lehetetlen. Fel kell hívni a burkoló szakember figyelmét, hogy a gépészeti elemeket ne fedje le, így elkerülhetjük a
későbbi bontások szükségességét a lefolyó rendszerek karbantartásánál.
A lebetonozott WC
Ez az a szituáció, amivel meg minden vizes szakember biztosan szembe találta magát legalább egyszer. Mindegy, hogy egy sima WC csésze cseréről vagy egy komolyabb hangvételű WC vezetékdugulásról van szó, mindkét esetnél fel kell szedni a WC csészét. Ez nem mindig egyszerű. A szakszerű rögzítés csavarral és sziloplaszttal történik, ami oldható.
Ezzel szemben szakszerűtlenül – legtöbb esetben – betonnal vagy csemperagasztóval rögzítik a WC csészét, a fejfájást okozó „végleges” megoldás. Ez nemcsak azért okoz gondot, mert darabokban lehet felszedni a WC csészét, hanem eltávolítás közben ügyelni kell arra, hogy a letört porcelán darabok véletlenül se hulljanak a lefolyócsőbe. A leglehetetlenebb helyzetben a padlólapok lerakása a WC csésze rögzítése után történik, ilyenkor a WC csésze alja csak apró darabokban távolítható el.
Minden esetben kérjük a vízvezeték szerelő szakembert, hogy oldható kötéssel rögzítse a WC csészét!
Ez az igazi non plus ultra a dugulási rémálmok terén, főként akkor, ha a zuhanytálca homloklemeze nem eltávolítható. A probléma forrása az akriltálca alatt lévő flexibilis, bordázott, vékony falú lefolyócső. A duguláselhárító gép a legtöbb esetben az ilyen vékony csöveknél sérülést okoz. Sokszor előfordult már, hogy olyan megrendelők hívtak minket, akik házilag, például dróttal próbálták meg a zuhanytálca lefolyóját kitisztítani, természetesen sikertelenül, emellett még nagyobb gondot előidézve. Az ilyen próbálkozásoknak legtöbbször az a vége, hogy a gégecső megsérül, utána már onnan szivárog a víz. Ilyenkor elég kötöttek a lehetőségek. A leggyakrabban szívó nyomó pumpát szoktuk használni, ha nincs szó a fenti esetről. Ha viszont a baj megtörtént már, akkor a kabint kibontjuk, ha belefér a költségvetésbe. Előfordul, hogy ablakot vágunk a kabin ajtaján, amin keresztül hozzáférünk a lefolyóhoz. Az épített zuhany a lehető legjobb megoldás, mivel ezek kivitelezésénél a lefolyócsövek fixen be vannak építve a padlózatba. Ezeknek nagyon könnyű a tisztítása.
Beépített fürdőkádak
Szerencsére egyre divatosabb a burkolás során a fürdőkád oldalába beépített szerelőablak alkalmazása. Ez még nem teljesen elterjedt dolog. Akkor a legkomplikáltabb a helyzet, ha egy masszívan beépített káddal kell dolgozni. Lehetetlen küldetés, ha a megrendelő nem engedi a kád oldalán pár csempe levételét. Ha nem lehet hozzáférni a
lefolyórendszerhez, a kádlefolyó dugulásának megszüntetésére szívó-nyomó pumpa, vagy a vízsugaras módszer alkalmazható. Természetesen a csőspirálos technika csak akkor jöhet szóba, ha a kád alatti lefolyórendszer hozzáférhető. Itt sem célszerű a lefolyótisztító granulátum használata. Számtalan esetben találkoztunk azzal, hogy a
granulátum olyan keményen belekötött a szifonba, hogy azt már csak kalapáccsal lehet szétverni.
Elfagyott lefolyó vezetékek, csatornarendszer
Az alábbi okokból fagyhat be a csatornarendszer:
- Extrém hosszan tartó hideg
- Ritkán használt vízhálózat
- Vízzsák, azaz kontra kialakulása a vezetékben
- A 90 centiméteres fagyhatár felett talajba telepített lefolyócsövek
- Gyökérzet benövés a csatornában
- Fűtetlen pincékben szabadon (szigetelés nélküli) futó csatornacsövek
Ezek az okok önmagukban is elősegíthetik a fagyást, de több tényező együttes fennállásakor szinte garantált a befagyás. Legsűrűbben a házilag kivitelezett lefolyó rendszerek fagyhatár fölé telepítése okoz gondot hosszan tartó nagy hidegben. Nem célszerű kizárólag hideg vizet engedni a lefolyó rendszerbe. Kültéri csatornákban egyébként is
folyamatos dugulást okoznak a benőtt gyökerek, téli hónapokban pedig a pangó víz amúgy is nagyon gyorsan megfagy, főként a gyenge vízáramlás miatt. Ezeknek a befagyott kültéri csatornáknak a kiolvasztása az egyik legnagyobb kihívás a szakemberek számára. Pincékben és aknákban a kisebb, részleges fagyásokat melegítéssel is meg lehet szüntetni. Komolyabb fagyásokat speciális jégvágó fejekkel lehet csak megszüntetni. A nagyobb mértékű, nagyon komoly fagyásokat a WOMa-zás képes kiolvasztani.
Dugulás darálós WC-nél
Régi belvárosi házaknál, ahol korábban nem volt WC, de a leválasztás megtörtént, műszaki megoldást a daráló nyújt. Ennek legnagyobb előnye, hogy a 110 mm-es szabvány bekötéssel ellentétben a WC csésze a berendezés segítségével kisebb átmérőjű vezetékre is csatlakoztatható (32 40 50 mm-es). A daráló egység összeaprítja a szennyeződést, amit
nyomás alatt továbbít a vékonyabb csőbe. A gondot az okozza, amikor hanyagságból olyan dolgok kerülnek a WC-be, ami nem oda való, például ételmaradék, nejlonzacskó, törlőkendő, rongydarabok, egyéb tárgyak. A darálóegységig eljutott dolgok a vágókésekre és a tengelyre feltekerednek, a szerkezetet megállják és teljesen tönkre is mehet a daráló. Ezt csak nagy munkával lehet helyreállítani, megtisztítani, végső esetben a daráló cseréje szükséges.
A hírhedt duguláselhárító granulátum és tisztítószer
Ez a termék lényegében olyan, mint az orosz rulett… Rosszul is elsülhet. Van, amikor használ, de legtöbbször inkább problémát okoz. Inkább csak megelőző karbantartásra használható, kialakult dugulásnál lehetőleg kerüljük az alkalmazását. Ahogy azt már a korábbiakban is részleteztük, legtöbbször beleköt a kád lefolyójába és a kézmosó szifonjába. Hogy ez miért történik meg? Legtöbbször a dugulás már a teljes keresztmetszetet eltömíti, az előtte feltorlódott vízben a granulátum el sem ér a dugulásig. Erre az anyagra pedig jellemző, hogy ha maró hatását nem tudja a kifejteni és menet közben nem tud elmosódni, akkor megszilárdul, és egy darabban egybeköt, mint a cement. Ez legtöbbször a szifonban történik meg. A tapasztalt duguláselhárító szakember informálódik a megrendelőtől, mennyi granulátumot használt fel. Ezután a szifont ellenőrzi és legtöbbször ki is cseréli, mivel a fent említettek miatt legtöbbször a szifon a megkötés helye. A másik leggyakoribb hely, ahol megköt a szer, az az öregebb fürdőkádak lefolyórendszer.
A megtalálhatatlan csatorna akna
Nem rendkívüli helyzet, amikor komolyabb udvari dugulásoknál a tulajdonos nem tudja meghatározni, hol van a tisztítóakna vagy olyan hely a külterületen, ahol be tudunk tekinteni a csatornába. Van, ahol az aknát lebetonozták. Ha ez az egység hiányzik a rendszerből, akkor a kültéri dugulás csak lakáson belülről lehet megoldani. Ebben az esetben WC csésze felvételével kezdődik a duguláselhárítás, innen vezetik be a spirált a kültéri csatornarészek felé.
Szinte lehetetlen régi, elhagyatott ingatlanoknál sajnos sokszor fordul elő, hogy a kertben több helyen is ásni kell, hogy megtaláljuk a tisztító aknát, amik általában a lehető legrosszabb állapotban vannak. A tégla falazat össze van dőlve, vagy telenőtte a gyökérzet. Ez az egyik legkomplikáltabb és legmunkaigényesebb duguláselhárítási feladat. Nem
győzzük ismételni, hogy a csatornaaknákat soha ne takarjuk le véglegesen és rendszeresen ellenőrizzük az állapotukat és végeztessük el karbantartásukat.