A csatornák és csővezetékek dugulását általában különböző előjelek alapján könnyen észrevehetjük.
Ha kinyitjuk a csapot, és a maximum vízerőre állítjuk, a lefolyó nem tudja elnyelni a megfelelő tempóban a vizet, a lefolyónál bugyborékol, vagy összegyűlik a víz.
Ilyenkor ha nem zárnánk el a csapot, akkor kiöntene a víz a mosdóból.
A vizes berendezéseknél, szanitereknél általában hitelesítve állítják be a szifon és a szennyvízelvezető csatorna méretét. A legnagyobb fokozaton kifolyó vizet is el tudja nyelni (ne öntsön ki a víz a csapból).
Amikor egy szennyvízcső falán a szennyeződés megtapad, akkor a cső átmérője az idő során egyre csökken.
Egyre szűkül, egyre kevesebb folyadékot tud elnyelni és így jelzi, hogy tisztítást igényelne. Ez a hideg vízzel működő szanitereknél (kézmosó, WC-kagyló, Piszuár) általában előbb jelentkezik. A meleg vizes berendezéseknél (zuhanyzó, mosdó, mosogató) később. Ennek oka, hogy a hideg vízben könnyebben kicsapódnak a zsírok, olajok, a cső falára.
A meleg vízben ezek jól oldódnak.
A hideg vizes szaniterekbe néha bóraxos, zsíroldós forró vizet öntünk. Ez segít fellazítani a zsíros kicsapódást a cső falán. Ennél az eljárásnál arra kell figyelni, hogy a porcelán szaniterek megrepedhetnek. Ha hideg állapotukban forró vizet öntünk beléjük, anyagfeszültség jöhet létre, és hirtelen elreped. Ezért az első öblítést meleg vízzel kezdjük, és fokozatosan adjuk hozzá forrót. Tovább olvasom →